2013. július 28., vasárnap

VII.

Halihó!
Elképesztőek vagytok! Nem csak azért, mert ha nem ajánljuk fel a megjegyzések fejében az azonnali folytatást, ti akkor is írtok nekünk, hanem mert a rajongóinknak nevezitek magatokat! Eszméletlenek vagytok. Köszönjük. Jó olvasást kívánunk, ha valami hiba van a részben, netalántán nem tetszene ordítsatok, ugyanis Flórát napok óta nem érem el, így nem tudom mi a véleménye erről a fejezetről.

Flóra és Vivi

VII. fejezet

Láttam a mosolyukat, az egymás felé tett kedves gesztusokat, és az én szívem ott tört ketté, ahol az övék eggyé vállt. – Pablo De Larosa

Másnap fáradtan és nyűgösen keltem. Kay nem volt a kabinban, nem tudtam miért, de volt egy olyan sejtésem, hogy nem akart a szemem elé kerülni. Elkészültem a suliba, majd arra felé vettem az irányt, de amint elértem a folyosónk végét, te ott vártál rám. Elmosolyodtam, kedves vigyorod láttán. Megrántottam a vállamat köszönés kép, nem tudtam mit tehetnék. A lábad elé nem akartam feküdni, de nem is akartam veled bunkó lenni. Érezted a bizonytalanságomat? Tudtad, hogy kételyek gyötörnek? Talán te is pont így éreztél? Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy te leküzdöttél minden gátat, mert a következő tetted meglepett. A kezem után nyúltál és összekulcsoltad ujjainkat. Meglepődve pislogtam rád. Hirtelen döntésed nyomán, most én vigyorogtam.
- Azt hiszem Bieber, te megéred a pénzed – kacagtam. Te is felnevettél, majd megrántottad a vállad. Igazat adtál nekem. A suli felé folyton valami hülyeséggel fárasztottál, én pedig csak nevettem és nevettem. Emlékszel? A vicceid szörnyűek voltak, de azokban a pillanatokban élveztem, hogy veled lehetek. Boldog voltam, pedig nem adtam neked semmit. Nem kérted érte a testem, bár most már okosabb vagyok, tudom, hogy a szívem kellett. Ki gondolta volna akkor? Te? Talán. Én viszont semmiképp.
- Ma is próbálunk? – kérdezted felhúzott szemöldökkel.
- Holnap Justin. Ma fáradt vagyok – sóhajtottam. Majdnem ásítottam egyet, de nem akartam megmutatni, hogy mennyire kimerültem a tegnapi randi során. – Mi ez a csend? Elkéstünk? – kérdeztem összehúzott szemöldökkel. De te csak a fejedet ráztad és megnézted az időt, ami tényleg igazat adott, időben voltunk. Beléptél a terembe, magad után húzva, de ott csak Kay és a tegnap látott szőke lány ült, csendben beszélgetve.
- Sziasztok – köszöntünk mind a ketten. Ők csak mosolyogva összenéztek, majd ránk, és szint úgy köszöntöttek minket. – Mi ez? Ma nincs tanítás? – kérdezted tőlük, mire elmagyarázták nekünk, hogy a héten nem is lesz, mert a tanárnő megbetegedett.
- Meséljetek már, könyörgöm! – sóhajtotta Kay vágyakozva. Felnevettem és leültem hozzájuk. Te is, mellettem foglaltál helyet, olyan közel, hogy amikor a kezed hozzáért az enyémhez kirázott a hideg. Rám vigyorogtál. Justin, gondoltad volna, hogy már ekkor ennyi haladást elértél nálam? Nem? Pedig teljesen kezdtem beléd habarodni. Erre pedig Kay és Leila hívta fel a figyelmem, a nézésük égetett. Rosszul éreztem tőlük magam. Te nem? Engem a pír öntött el, az átható tekintetüktől.
- Jártok? – kérdezte Leila. Nem tudtam akkor még, hogy a barátod, de nyomban bemutatkozott, miután észbe kapott, majd újra nekünk szegezte a kérdést. Kétségbeestem. Rád pillantottam, de te is csak engem néztél. A bátorságod valahol kint maradt az ajtó előtt. Felsóhajtottam. Szükségem volt egy kis biztatásra, úgy éreztem a terem egyre melegebb, s szűkösebb. A combodon pihentetett kezedért nyúltam. Rettegtem, hogy ha nem szorítod meg elájulok, de te megtetted. Olyan szorosan szorítottad, hogy éreztem mennyire megijedtél te is.
- Nem – suttogtam. Muszáj volt valamit kinyögnöm és te csak ültél ott. Direkt csináltad? Nem akartad elvenni tőlem a döntés jogát? Igazad volt, így volt jó. Amire kiértünk a teremből, mind a négyen, már örültem neki. A lányok elköszöntek tőlünk, majd felmentek az étterembe ebédezni. Én pedig még reggelizni sem reggeliztem, akkor.
- Te nem szeretnél enni? – kérdezted mosolyogva. – Lehetne ez is egy randi.
- Justin, én… - suttogtam. A szemedbe néztem. Elvesztem bennük. Te pedig csak mosolyogtál, a letörölhetetlen Bieber mosollyal, s magad elé állítottál. Közelebb léptél és a jobb kezedet az arcomra simítottad. Egy pillanatra be kellett hunynom a szemeimet, annyira jól esett. A bal tenyered a derekamon állapodott meg. Meg akartál csókolni? Érezted, hogy erre várok? Tudom, hogy érezted. Még sem tetted meg.
- Semmi gond, Nadine. Már két héttel ez előtt eldöntöttem, hogy harcolok érted. Egy randi nem elég, hogy igent mondj. Megértem, ezért most eljössz velem reggelizni – mosolyogtál. Felnevettem határozottságodon.
- Én az előbb bocsánatot akartam kérni, erre te újra meghívsz randizni. Elképesztő vagy, Bieber – kuncogtam. Felnevettél, majd adtál a homlokomra egy puszit és újra kézen fogva vezettél magad mellett, az újabb randevúnkra.

Jól éreztem magam veled reggeli közben. Persze mind a ketten tudtuk, hogy az egész iskola minket bámul, sőt Leila és Kay is, de nem érdekelt egyikünket sem. Élveztem a kedvességed, a humorod és, hogy lassan kezdesz megnyílni előttem. Nem azt a beképzelt bunkót mutattad, mint az elején. Sokkal türelmesebb és édesebb voltál. Ez az éned kezdett a szerelem mélyébe taszítani, de ekkor még nem vettem ezt észre. Te igen, te is ezt érezted?
- Köszönöm szépen – mosolyogtam rád, mikor megettünk mindent. Bólintottál, majd a hátam mögé meredtél, felhúzott szemöldökkel és önelégült képpel. – Mit nézel? – Fordultam én is arra, s megláttam Pablot közeledni. Amint megállt mellettünk a kezedet a combomra simítottad. Tudtam, hogy ez az érintés nem nekem szól. Megakartad mutatni a barátomnak, hogy nyert ügyed van. 
- Azt mondtad, hogy te nem fogsz az ágyában kikötni. Csalódtam benned – mondta Pablo, rezzenéstelen arccal. A tüdőmben rekedt a levegő. Soha senki nem mondta még nekem, hogy csalódott bennem, s ez is a te hibád volt, de főként az enyém. Elcsesztem. 

5 megjegyzés:

  1. Lányok!
    Eszméletlen lett. Nagyon aranyos gesztus volt Justintól a randi és, hogy nem sürgeti Nadinet. Pablótól pedig bunkó megnyilvánulás volt.
    Várom a kövit!
    xxBekkaxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönjük szépen! :) Igen, mert rájött, hogy Nadine-nál türelemmel több mindent elér és már nem csak testiséget szeretne tőle. (:
      Nem tudom, szerintem nem. Mert meglehet érteni őt is, hiszen szerelmes Nadine-ba és ez fáj neki.

      Ölel, Flóraa.

      Törlés
  2. Hello Lányok!

    Én sosem tudok egymás után két fejezethez írni, de most legalább nem hónapokra tűnök el. Igyekszem pótolni és többet írni nektek.
    Az előző fejezet romantikus, édes és imádni való volt. Minden ami kell egy ilyen fejezethez. Igen itt már érezhető, hogy Justin nem szexet akar. A lány szívét. Szeretni akarja, hogy az övé legyen. Leila és Kay csalafinták, de örülök, hogy akadtak olyanok akik segítenek a két idiótának egymásra találni.
    Ez a fejezet mutatja be a legjobban Nadine vívódását, bizonytalanságát. Miközben Justin harcolni akar érte, a vége pedig. Lesznek ott még dolgok, én ezt előre látom. Pablo bele kavar a levesbe, vagy beleköp, lényegtelen.
    Justint egyre jobban a szívembe zártam, de nekem túl gyorsan történt a változás a karakterében. Ez a szituáció kicsit karakter idegen, nem éreztem átvezetést a változás közben. Ezt hiányoltam. De Nadine érzéseit, váltázását pedig tökéletesen eltaláltátok.
    Remélem minnél hamarabb olvashatom a következő fejezetet.

    Gréti.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Gréti!

      Tudod sosem bánjuk, hogy később írsz, vagy hónapokkal később, mert tudjuk, hogy úgy is elolvasod és elfoglalt vagy.
      Eszméletlenül átlátod az egész szituációt, mert ez így van. Már többet akar tőle, a lányok pedig még felbukkanak biztosan. (:
      Teljesen igazad van mindenben, egyetértünk. Lehet hirtelen történt a változás, de kellett ez. Mert nem tervezzük hosszúra a történetet. (:
      Pablo... Pablo... majd kiderül.

      Ölel, Flóraa.

      Törlés
  3. nagyon jó ! :) gyorsan kövit:)

    VálaszTörlés