VI.

Sziasztok, ma már másodszor! Jó olvasást kívánunk, reméljük tetszik.

Flóra és Vivi

VI. fejezet

 Kay és én mindent megtettünk azért, hogy egy tökéletes és romantikus estét tölthessenek el együtt. Justin akarta őt és nem csak egy éjszakára, mint a többi lányt. Azt akarta, hogy a barátnője legyen. Tőle ez pedig ritka volt, pont ezért akartam mindent megtenni érte. Azért, hogy boldog legyen a legjobb barátom. - Leila King

Tegnap este eltudtalak egy kicsit felejteni, jól éreztem magam és végre úgy éreztem, hogy minden tökéletes. Kay-jel a bárnál ültünk, beszélgettünk és csak ittuk a finomabbnál finomabb koktélokat. Végre egy csajos estét tölthettünk el ketten. Persze nem tudtam elkerülni, így mindent elmeséltem barátnőmnek. Azt, hogy mennyire idegesítettél, hogy megvesztem érted, hogy vágytam a csókodra, az érintésedre. De menekültem előled, később jöttem csak rá, hogy az érzésektől féltem, nem tőled. Rettegtem, hogy ez az egész felül kerekedik rajtam, pontosan ezért akartam minden kézben tartani. Én akartam irányítani. Nem engedhettem ezt át neked.

A kabinunkba ültünk Kayyel és rájött az öt perc. Kitalálta, hogy ő most szépen felöltöztet és kisminkel. Engedtem neki, miért is ne? Hiszen akkor még nem tudtam, hogy nem csak az unalom miatt csinálja ezt. Céljai voltak, amihez neked is közöd volt. Hihetetlen, hogy milyen naiv voltam akkor és még csak eszembe se jutott, hogy ti ketten, vagyis hárman mesterkedtek valamiben.

Ott ültem az ágyon és néztem ahogyan barátnőm egymás után dobálja ki a ruhákat a szekrényemből. Tudtam, hogy nekem kell mindent visszapakolnom, mert ő lusta lesz. De nem foglalkoztam vele, hagytam hadd élje ki a gyermeki énjét.

- Tökéletes! - kiáltott fel boldogan és egy piros szoknyát mutatott fel és egy fehér topot. Megráztam a fejemet hevességén. Úgy nézett ki mintha egy ötéves gyerek lett volna. Talán a lelke még mindig az volt. Leültem és hagytam, hogy a hajamat oldalra fonja. Neked akart szépé varázsolni, hogy még jobban meg akarj szerezni. Egyetlen egyet nem értettem akkor este és még ma se, mit láttál bennem amiért akartál, Justin? Hiszen nem tettem semmit, csak ellenséges voltam veled.

Miután Kay végzett és felöltöztem csodálkozva néztem a tükörben lévő önmagamat. Szép voltam, tetszett a látványom. Olyan lány nézett vissza rám aki méltó volt ahhoz, hogy a barátnőd legyen. De nem akartam az lenni, nagyon nem.

- Gyere mutatok valamit - ragadta meg a kezemet barátnőm, ellenkezni se volt már időm, mert mikor észbe kaptam a folyóson húzott végig. A próbaterem felé. Nem szóltam egy szót se, de kíváncsi voltam hova visz. Észrevettem az ajtó mellett egy szőke lányt, mikor megpillantott minket gyorsan benézett a terembe, utána pedig arrébb sétált és kacsintott egyet, Kayre. Itt kezdtem elveszteni a fonalat. Fogalmam sincs miről volt szó, nem tudtam, hogy mit terveztek. Összezavartatok rendesen. Cseles voltál, túlságosan.

Kay kinyitotta az ajtót és belökött rajta. Nagyokat pislogva néztem körül a termen és azt hittem a lélegzetem is eláll. Hihetetlen volt, hogy ebben a te kezed is benne volt. Félhomály lepte el az egész szobát, a színpad mécsesekkel volt kivilágítva. Ott álltál egy megterített asztal mellett. Fekete nadrágban és fehér ingben. Ellenállhatatlanul festettél. A döbbenettől megszólalni se tudtam. De hirtelen olyan harag járta a testemet. Átvertetek  ez pedig fájt. Megfordultam és próbáltam kinyitni az ajtót, de az be volt zárva. Nagyot sóhajtva néztem vissza rád. Nem csináltál semmit, csak csendben figyeltél. Minden mindegy alapon sétáltam fel a színpadra. Elmosolyodtál és óvatosan a kezemért nyúltál. Gondolkozás nélkül fogtam meg, magadhoz rántottál, mélyen beszívtam az illatodat  Édes voltál és azt éreztem törődsz velem. Még sem akartam erről tudomást venni. Ott álltunk egymást ölelve, elvesztem a pillanatban. Romantikus volt az egész helyzet, de nevetséges is. Hiszen sosem voltam az a fajta lány aki egy ilyen gesztustól elalél, te pedig nem az a srác voltál aki ilyet tesz egy lányért. De megváltoztattuk egymást.

- Csak eljöttél velem randizni - sutyorogtad a nyakamba, megráztam a fejemet. Igazad volt, randiztam veled. Pedig egyáltalán nem akartam. Nem akartam tőled semmit.

- Galád módon ide csaltatok - hátra léptem egyet és mérgesen néztem rád. Láttam, hogy megijedtél, hogy elkezdek üvölteni veled. De nem akartam tönkre tenni az estét. Ha már ennyit fáradoztál értem. Leültem az asztalhoz nem foglalkozva jelenléteddel. Követted a példámat. Meg sem szólaltunk, de ez a csend nem volt kínos, kellemes volt.

Halkan beszélgettünk miközben megettük az ételt, jól éreztem magam veled. Minden olyan meseszerű volt, csak mi ketten léteztünk a világban. Itt jöttem rá, hogy te nem az a srác vagy akinek mutatod magad. Egy maszkot viseltél, Justin. Amit nehezen tudtál levenni magadról. Miután befejeztük az evést leültél a zongora elé és egy lágy dallamot kezdtél el játszani. Megborzongtam és csak hallgattam a dalt. A hangod csodásan szólt, elvarázsoltál. Lassan közelebb lépkedtem és leültem melléd. Elbűvölve figyeltelek, egyszerűen nem értettem magamat. Túlságosan odáig voltam érted. De nem értettem miért. Mit éreztél akkor este? Boldog voltál? Vagy csak elégtételt éreztél?

- Köszönöm ezt az estét - szólaltam meg halkan, küldtél felém egy édes mosolyt. Hirtelen egy száll vörös rózsát tettél a zongora billentyűire. Elvettem és megszagoltam. Közelebb hajoltam hozzád és egy puszit nyomtam az arcodra. Elakartam hajolni, de nem hagytad. Egy lágy, gyengéd és lassú csókot leheltél ajkaimra. Velem pedig megfordult a világ. Boldog voltam akkor. S ezt is neked köszönhettem.